Bridge to Terabithia

Az Up! után egy újabb szívszorító remekművet ismerhettem meg a tegnapi nap folyamán egy magyar rendező, Csupó Gábor munkájának jóvoltából.

A film egy több mint harminc éves, az angolszász területeken kötelező olvasmányként elkönyvelt Katherine Paterson írónő által megírt elismert novella hű feldolgozása.

Jess Aaron, a szegény családban felnevelkedő magányos fiú állandó atrocitások részese az általános iskolában, több oldalról is. Meg kell jegyezni, hogy Jess rendkívül tehetséges, és eszméletlenül jó érzéke van a rajzoláshoz, aminek az űzésére viszont sajnos kevés szabadideje marad a házimunka miatt, amit a szülei és a testvérei hagynak rá.

Egy nap új diák érkezik az osztályba, Leslie Burk személyében, akivel Jess egy futóverseny alkalmával ismerkedik meg. Először még nem nagyon hajlandó barátkozni Jess a lánnyal, de később olyan szoros és mély baráti és már-már szerelmi kapcsolat alakul ki köztük, amit semmi nem lenne képes szétszakítani. Leslie páratlan képzelőerejével megalkotják Terabithia világát, amit egy kötélen átlendülve érnek majd el és ahova majd menekülni fognak a hétköznapok és az élet nagy problémái meg az iskolai bajkeverők elől.

Nem tudom, de film ennyire élethűen még nem volt képes visszaadni egy, az ember számára fontos személy elvesztését okozó fájdalmat. Igen, sajnos a film vége felé elveszítjük Lesliet egy véletlen baleset következtében, amit Jess egy múzeumlátogatás után hazatérve tud meg. Saját magát hibáztatva önmagába fordul egy jó ideig, de végül erőt vesz majd, és véghez viszi a Leslievel közös birodalmuk kiépítésének végső simításait, a híd megalkotásával, és végül elhívja a húgát, May Bellet, hogy őt tegye a birodalom hercegnőjévé, megbékülve vele egy régebbi összetűzés után.

Összegezve, 10-ből 10-et adnék neki a képzeletbeli skálán, mivel nemcsak, hogy magával ragadja az embert arra a szívszorongató másfél órára, hanem el is gondolkoztat arról, hogy néha nem ártana kicsit másképpen látnunk a világ egy pár dolgát, és átértékelni azokat, ha lehetséges. AnnaSophia Robb színészi munkája egyszerűen kiváló volt, be is vonult a kedvenc színésznőim közé. Még órákig boncolgathatnám a film különleges hatását, amit mért rám, és a gondolkodásomra, de valahogy képtelen vagyok rendesen megfogalmazni, ezért inkább nem is szaporítanám tovább a szót, csak ajánlani tudom ezt az igazi kuriózumnak számító remekművet.

The Vampire Diaries

Bár néhány részletében nagyban hasonlít a jól ismert Twilight szériára, és az alapkoncepció is hasonló, kisebb-nagyobb mértékben, teljesen eltér attól, ezt nem árt előre leszögezni.

A sorozat L. J. Smith számomra eddig nem nagyon ismert ugyanezen a neven kiadott könyvén alapul, ami egy középiskolás lány, Elena Gilbert történetét meséli el, vagyis hogy miként ismerkedett meg a Salvatore testvérekkel, köztük is főleg inkább Stefan Salvatorral, akivel szerelembe esik az idők során, és később természetesen láthatjuk az átalakulását vámpírrá. Mindezt egy négyrészes első trilógiában elmesélve, amit már vagy 10 éve írt meg a fentebb említett bestseller írónő.

Mint minden könyvadaptációnál, itt is vannak eltérések, amire most nem térnék ki, a könyv ismeretének hiányában, ezért inkább térjünk át magára a sorozatra. Elena, és a testvére, Jeremy elveszti a szüleit, aminek következtében mindketten nehéz korszakot élnek át. A fiú a drogok rabjává válik egy jól ismert drogfüggő lánnyal, Vicki Donovannal egyetemben, akitől már a sorozat elején búcsút veszünk, mivel vámpírrá változtatása után nem bír uralkodni az érzésein illetve a vérivászatán. Vickin kívül még jó pár mellékszereplő is kiveszi majd a részét a történésekből kisebb-nagyobb mértékben, amit most idő és a szükséges történeti tudás hiányában nem részleteznék bővebben.

Térjünk át inkább a sorozat másik két fontosabb szereplőjére, név szerint Stefan és Damon, a Salvatore testvérek. Évszázadokkal ezelőtt egy polgárháború dúlt a történet helyszínén, Mystic Falls városában, amiből nagy részüket vették ki a testvérek, aminek a pontos történése még homályos. Annyi biztos, hogy volt egy titokzatos hölgy, Katherine, aki megszólalásig hasonlított Elenára. Mindketten beleszerettek, ami miatt kialakult a későbbi testvéri viszály, míg végül Katherine átváltoztatta őket vámpírrá. A további részletek még elég homályosak, legalábbis számomra, de reméljük, hogy idővel mindenre fény derül.

A cselekmény részletezése után kicsit térjünk át egyrészt a főszereplők bemutatásához, másrészt az egyén-, vagyis jobban mondva jellemfejlődésükhöz, mivel ez is megfigyelhető lesz az idők folyamán.

Elena Gilbert: Az elején még nagyon sebezhető és a hangulata is a valahol jó mélyen lent van a szülei elvesztése miatt, ami természetesen teljesen megérthető. Megismerkedik Stefannel, akivel egymásba szeretnek, és ő ad neki erőt, hogy idővel szépen lassan visszatérjen az életkedve, elfeledve ezt a nehéz korszakot, amin keresztül ment.

Jeremy Gilbert: Mint ahogy már említettük, a drogokba menekül, míg nem Vicki meghal, és akkor Damon szívességet téve Elene számára, elfelejteti vele a történéseket. De nem csak azokat felejti el, hanem a korábbi énje is visszatér valami folytán. Leszokik a drogokról és belekezd az egyik régi kedvelt tevékenységébe, a rajzolásba, főleg horror témában, amint azt majd láthatjuk a sorozat nyolcadik részétől kezdve.

Stefan Salvatore: A tág értelemben vett jófiú, aki elhatározza, hogy mindenképp megvédi Elenát, nemcsak azért, mert szereti, hanem mert ugye mint már említettük, a megszólalásig hasonlít Katherinere, ami még nyomósabb okot ad erre. Legfőbb ellensége a történet elején még a testvére, Damon lesz, de az idő folyamán majd felbukkan ugye még jó néhány másik vámpír, akik még nagyobb veszélyt jelentenek nem csak Elenára, hanem a város teljes lakosságára is.

Damon Salvatore: A rosszfiú, aki mint idővel kiderül, nem is az igazi rosszfiú, mivel akad még jó pár, nála veszélyesebb és gonoszabb vámpír is. Egy kudarc után, ami a kilencedik epizód környékén éri őt, bár nem teljes mértékben, de megváltozik, és végre megismerhetjük azt a bizonyos benne rejtőző jófiút is, aki annak idején volt, még vámpírrá változása  előtt.

Összegezve a fentebb leírtakat, egy 10-ből 9-et adnék neki a képzeletbeli skálán, az olyan kisebb hibák miatt, mint például a napló motívumának elfeledése. Ezt leszámítva viszont jó kikapcsolódást nyújt hétvégénte a sorozat, mivel egyrészt megkedveltem a szereplőket, másrészt pedig magával ragadott a történet is, tehát semmi rossz szavam nem lehet rá.